Weiss Arthur (1897–1945) üvegipari szakmai tanulmányok után kereskedelmi akadémiát végzett. Az első világháborúban lovas tüzér volt, több kitüntetéssel szerelt le. A harmincas évekre átvette a cég vezetését. Két testvére, Vilmos és Viktor szintén a családi cégnél dolgozott. Három másik testvére Palesztinába települt. A széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező cég a magyarországi zsidóüldözés következtében 1944 nyarán üzleti tevékenysége feladására kényszerült. 1945. január 1-jén nyoma veszett.
Krausz Miklós, Mose (1908–1985) tisztviselő. Jesivában (zsidó vallási, hittudományi iskola) tanult Miskolcon. Általános képzettségét autodidakta módon sajátította el. 1932-ben, a vallásos cionista szervezet (Mizráhi) titkára. 1934-től a Palesztina Hivatal (PALMUT vagy Palamt) titkára, 1938–1946 között adminisztratív vezetője lett. A felszabadulás után kivándorolt, Izraelben a „Svéd falu” igazgatója, illetve a Szociális Minisztérium főtisztviselője volt.
Salamon Mihály (1897. szeptember 6. - ?) Apja Mose, Zilah főrabbija Bergen Belzenben végigszenvedte a deportálást és Izraelben, 1955-ben húnyt el. Édesanyja, Engel Sarah 1920-ban, Budapesten halt meg. Iskoláit Budapesten végezte: zsidó tanítóképző, gimnáziumi érettségi és négy év bölcsészkar (1922-ig). Másfél évig tanított, majd textilkereskedő lett. 1923-ban megnősült, felesége Knöpfler Margit-Mirjam. Fia Ottó-Aser.
A harmincas évektől a vallásos cionisták egyik vezetője, a Palesztina Hivatalt felügyelő bizottság tagja volt. E minőségében lett 1944-ben az Üvegházi apparátus egyik adminisztratív irányítója. A felszabadulás után (1946 márciusa és 1948 áprilisa között) a magyarországi cionista szövetség elnökének tisztét látta el, a Pesti Orthodox Hitközség alelnöke, a Joint magyarországi szervezetének egyik vezetője volt. 1949 végén kivándorolt Izraelbe, az Új Kelet szerkesztőségében dolgozott, illetve 1951-1953 között a Népünk című lap kiadója és főszerkesztője volt, közben rövid ideig a postaügyi miniszter szóvivője. A nyolcvanas évek elejéig jelentek meg cikkei az Új Kelet című lapban.
Groszmann Sándor, Ben Erec (1909–2003) újságíró, könyvkiadó. Miskolci kereskedő családjában nevelkedett, jesivában tanult, fiatalon lett a cionista mozgalom egyik vezetője. 1944-ben családját deportálták, ő megszökött, de elfogták, és a kistarcsai internáló táborba került. Szeptember végén szabadult. Október végétől az Üvegházban a vezetőség tagja lett, november közepétől a Wekerle utcai épületben irányította a mindennapi életet. A felszabadulás után a Joint egyik vezető munkatársaként igyekezett az egzisztencia nélkül maradt zsidóknak munkaalkalmakat teremteni. 1949-ben elhagyta Magyarországot. Három hónapi bécsi tartózkodást követően két évig Izraelben, kibucban élt, majd Párizsban, Genfben könyveket adott ki, szerkesztette a Jövő című lapot.

Hunwald Sándor, Szimcha (1914–1945) Kolozsvárott született, és az I. világháború idején került Budapestre. 1931-ben csatlakozott a cionista mozgalomhoz, emiatt elbocsátották a zsidó gimnáziumból. 1942-ben, amikor megkezdődött a szlovákiai zsidók deportálása, megszervezte az onnan érkező menekültek befogadását. A magyarországi cionista fiatalok saját irataikat adták át a menekülteknek. A külföldiek lebukása azonban elvezette hozzájuk a rendőrséget. Hunwald Sándort először a Garanyi táborba internálták, majd ukrajnai büntetőszázadba küldték. 1944 őszén, a front összeomlását kihasználva megszökött. A magyar határon azonban elfogták, és visszavitték a frontra. Újabb szökése után októberben a fővárosba érkezett, az Üvegházban bekapcsolódott a mentőakcióba. Hans Kühne néven, a svájci követség hivatalnokaként, a Lutz által rendelkezésére bocsátott autón vitte a hamis védleveleket az üldözötteknek.
1945 első napjaiban a Vadász utcában letartóztatták, elrablói valószínűleg a Belügyminisztérium pincéjében végeztek vele. 1947-ben posztumusz a Magyar Köztársasági érdemrenddel ismerték el a hősiességét.
Az 1945-ben ujjászervezett Hasomér Hacair ifjúsági mozgalom első otthona az ő nevét viselte.

Geyer Albert (1895–1962) Jogász, szakterülete a nemzetközi jog és a biztosítás. 1944-ben a cionisták delegáltjaként a Pest Izraelita Hitközség képviselőtestületi tagja volt. 1945–1946-ban a Magyar Cionista Szövetség elnöke, a felszabadulástól 1948-ig a Joint elnökségi tagja, 1950-ig, kivándorlásáig a Zsidó Világkongresszus
magyarországi tagozatának elnöke volt.

Herskovits Fábián (1907–1982) tanár, rabbi. A budapesti bölcsészkaron és a Rabbiképzőben doktorált. A harmincas években a római egyetemen és Tel Avivban tanított. 1941-től Budapesten volt rabbi. 1947-ben kitüntették (Magyar Köztársasági Érdemrend). 1949-ben elhagyta Magyarországot, Tel Avivban a városháza kulturális osztályát vezette, 1981-től a Magyar Zsidó Világszövetség elnöke.