Az Üvegház kiterjedt szervezetét cionista vezetőség irányította. Az átalakításról nem maradt fénykép, csak visszaemlékezések vannak.
Az élelmezés
„Az első időben rendszeresen volt feketekávé, amit valószínűleg az udvar egyik helyiségében rögtönzött konyhában főztek. Ugyanitt készült a napi lángos adag. A Vöröskereszt vagy egyéb intézmény jóvoltából volt bizonyos mennyiségű konzerv, borsó, marmaládé, ruszli. Sikerült néha egyeseknek, főleg időseknek, gyerekeknek hozzájutni egy-egy almához, vagy egy fej hagymához Kimondott éhezésről csak az utolsó hetekben, a december 31-i nyilas behatolástól január közepéig lehet beszélni.” (Friedmann Tibor (Méir)
„Nem lehet mondani, hogy az emberek nem voltak éhesek, de éhezés nem volt. Kaptunk minden nap egy nagyon vékony kis szelet kenyeret és arra egy nagy adag májpástétom volt rákenve.” (Eszter Alexander)
„Az élelmezési stáb irányítója Klein Vili, Gedeon Bandi és a kis Geyer volt, a fő intéző és készletfelhajtó azonban a leleményes öreg, Somló bácsi. Mint volt importőr, kint a városban két nagy élelmiszerraktár felett is rendelkezett. Az egyiket már november elején felgyújtották a nyilasok, és az majdnem teljesen elpusztult, de a másikból még hetekig hordta be a Vadász raktárába a különféle élelmi cikkeket... Az épület udvari részén volt felállítva a
hatalmas konyha. November közepe táján már 2000 ember számára
szolgálta ki a napi háromszori étkezést. Eppler Sándorné, Widder Manóné, Rosenfeld Farkasné, Scheer Tiborné voltak a főszakácsok, de töménytelen sok segítő személyzet, kukta, tálaló, mosogató felszolgáló asszony és leány volt a segítségükre...
Eleinte a Vadászba bemenekült tehetősebbektől bizonyos összegű
heti élelmezési járulékot szedtünk. Ezekből az összegekből igyekeztünk mindig élelmiszer-jegyeket beszerezni. A dolog december közepéig jól szuperált, akkora azonban fogyni kezdtek a készletek a városban is. Nehéz volt a beszállítás is és az élelmezési stáb nagy gondokkal küzdött.” (Salamon Mihály)
„Testvéröcsém, Dr. Geyer Arthur rabbi, élelmiszert szerzett, és zsákokban szállította oda. Végül a konyha az udvarra vonult, kenyér akkor mar nem volt, egész nap sütöttek a friss lángost. A Zsidó Tanácstól is kaptunk kiutalást és élelmiszert.” (Geyer Albert)
Az elhelyezés
„Egy-két hosszú asztal, téglákon, deszkákból hevenyészett padok, sebtében felborított székek és mindenütt fiatalság. Lányok és fiúk, tizenhat évestől, a padokon, asztalokon, még a szekrények tetején is, és a nagy üvegtáblákat tartalmazó, egymásra rakott ládákon.”(Gács Teri)
„Ha szerencséd volt, és átjutottál a kapualjon, bejutottál egy nagy
négyszögletes udvarra, amely körül a ház volt építve. Az udvar közepén át lehetett menni a ház nyugati oldaláról a keletibe, minden akadály nélkül. De ennek az átjárónak két oldalát – az északi és a déli oldalát – óriási üvegtáblák határolták, nagy faállványokra támaszkodva, legalább tíz mindkét oldalon. Az üvegtáblákat egymástól elválasztó szűk utak leginkább a fiúk és a lányok találkozására szolgáltak. Ezt se a bombázások, se a nyilasok nem akadályozhatták meg. Ismerek legalább két házaspárt, akik a Vadász utcában találkoztak.” (Eszter Alexander)
„Széles lépcső vezetett le az „ortodox” pincébe. Ez egy kb. négyszögletes terem volt, amelynek a padlóján aránylag széles faládák feküdtek, szétszórva. Az „ortodox” pincét – ellentétben az ifjúsági mozgalmak helyiségeivel – idősebb emberek és nagyobb, többgyerekes családok népesítették be. Ha egy családnak szerencséje volt, egy egész láda (kb. 30 cm magas, és másfél méter széles, illetve hosszú) állt rendelkezésére, ami igen nagy fényűzés volt. Voltak ládák, amelyeket több család osztott meg.”
Az udvari átjáró szemben lévő, keleti oldalán, üvegtáblák mögött, eldugott helyen volt lejárat a Somér, illetve Dror Habonim pincéjébe, amelyet röviden Somér pincének neveztek. Olyan hosszú volt, mint az udvar, de nem négyszögletes, ennél fogva az alvóhelyek a fal mentén, hosszában, fából összeállított priccsek voltak. A fal magasságáig, három- vagy négyszintesre építették őket. A priccsek alatti cementes padló is alvóhelynek számított. Mindenki csak annyi helyet foglalhatott el, amennyi a háta szélessége volt. Néha oldalra kellett feküdni, hogy mindenkinek legyen helye. Amikor az sem volt elég, elhatároztuk, hogy minden éjjel másik tíz ember a „konyhában” széken ülve és dalolgatva fogja eltölteni az éjszakát, hogy a többi aludhasson. A „konyha” egy cementezett helyiség volt, itt volt a pince egyetlen vízcsapja. Még az ostrom alatt is folyt belőle egy kis víz.”
Amikor már végleg nem lehetett találni helyet mindenki részére, áttörtük a pince falát, és „elfoglaltuk” a szomszéd ház, a Vadász utca 31. (a Magyar Labdarúgó Szövetség székháza) pincéjét.
A Hanoár Hacioni a padláson helyezkedett el, az udvar nyugati részén, az iroda felett. Ott sem volt több hely egy személy részére, mint máshol.
A B’né Akiva mozgalom tagjai az északi épületrész feletti padláson találtak helyet maguknak.
A pincéket és a padlásokat figyelembe véve a ház a mi szempontunkból négyszintes volt, nem egy emeletes, amint az az utcáról látszott.
Villany nem volt. Esténként néha behoztak nekünk Lux gázlámpákat, és ennek fényénél, a priccsek szélén ülő lakosság szorgalmasan tisztította ruházatát a tetvektől. Már amennyire lehetett. Néha maradt elég idő az olvasásra is a gázlámpák fénye mellett. A gázlámpák látogatása a sötét pincében – amely csak gyertyafénnyel volt világítva – nagy esemény volt.
A higiénia
„A nagymosás a Han-Hac padláson volt: középen egy nagy teknő állt, mellette mosólányok és -fiúk. A nagy bombázások közepette sem mondtunk le a mosásról. A baj a szárítás lehetősége, jobban mondva lehetetlensége volt, miután a kiakasztott ingek, ahelyett, hogy megszáradtak volna, megfagytak. Sajnos ezek a procedúrák nem szabadították meg az ingeket a tetvektől… A fiúk hagyták először a lányokat mosakodnia csöpögő csap alatt miután elismerték, hogy nekik nagyobb szükségük van a tisztálkodásra… Egy WC volt csak az irodában, ami előtt emberek hosszú sora kígyózott. Soknak közülük hasmenése volt. Az sem segített, hogy az irodában, amely többé-kevésbé megtartotta előző formáját, tágasabb helye volt a bentlakóknak, akik folytatták is az adminisztrációs munkát. Az iroda lépcsőházának szemben levő bejárata a Weiss család privát lakása volt, és oda nem mehetett be senki. Végül a WC-hiány megoldása az volt, hogy az udvari átjáró hosszában, a szélen egy hosszú gödröt ástunk, és annak tetejébe rátettünk egy hosszú gerendát, amire rá lehetett állni vagy tíz embernek, férfiaknak, nőknek egy időben. Ez nem lett volna probléma, hanem a probléma az volt, hogy se ennek a tákolmánynak, se az udvarnak
nem volt teteje, és így semmi sem akadályozta meg a város fölött cirkáló szovjet repülők gépfegyvereit. Úgyhogy veszélyes kaland volt használni ezt a WC-t, de azért mindenki megtette, mert más megoldás nem volt.” (Eszter Alexander)
„A betegszobát az utcai nagyteremből homályos üvegfal választotta el. Egészségügyi ellátásról, amennyire lehetett, miután nem volt megfelelő felszerelés, az ott lévő orvosok: Dr. Weinberger Ödön, Dr. Eppler Henrik, Dr. Kornfeld Béla, Dr. Böhm Sándor, Dr. Ungár Géza, Dr. Nagy László igyekeztek gondoskodni. Szerencsére komolyabb megbetegedések alig voltak, amennyiben komolyabb beavatkozás vált szükségessé, a beteget átszállították a gettókórházba.” (Salamon Mihály)
„Nyüzsgő keleti faluhoz volt hasonlatos, ahol csoportokba verődve tárgyaltak, terveltek, pöröltek, dolgoztak, tanultak és ettek. S lassan önmaguk és a zsidó ember fogalmának torzképévé lettek: a társadalom bűnéből a pincelakók vad, erőszakos páriákká süllyedtek, akik a pillanat
nevetséges előnyeiért eladták a tegnapot és a holnapot.’ (Scheiber Sándor)
„Napközben a „tisztviselők” dolgoztak a tanácsteremben. Én például Dr. Szendrő Károlynak voltam a futárja – 14 éves fejemmel.” (Schwartz Gábor, A. J. Shafat)
„Az ifjúsági mozgalmak rendszeres oktatási programot hajtottak végre, mintha a falakon kívül semmi aggasztó nem törtenne.” (Geyer Albert)
„A Mizrachi padláson és egyéb csoportoknál intenzív héber kurzus folyt. Ifjúsági oktatók előadásokat tartottak a különböző korú ifjúságnak, főleg cionista tárgykörből. Az orthodox pincében intenzív talmud tanulás folyt. (Friedmann Tibor (Méir)
A műszaki osztály a nemzetközi gettóban 72 svájci védelem alatt lévő ház működéséről gondoskodott. A mérnökökből, lakatosokból, szerelőkből, álló javitó osztagoknak úgyszólván óránként kellett kivonulni valamelyik épülethez. Az Üvegházból szinte percenként indultak emberek ki a védett házakba. Az állandóan rendelkezésre álló három követségi gépkocsit Lakatos mérnök dirigálta. (Salamon Mihály)
A hanuka
„A sarokban egy székre rakott fadarabon néhány dióhéj volt felsorakoztatva, benne olaj és kanóc. Egyenként meggyújtottam a hanuka-gyertyákat. Sosem felejtem el azt a meghatott ünnepi hangulatot, ami elfogott bennünket, de még kevésbbé azt a vacsorát, amit feleségem készített nekem ebből az alkalomból. Néhány krumplilángost vett elő az asztal alóli edényből, amiket nem tudom hogyan sütött s főleg nem tudom, hogy miből. Mert krumpli akkor már nem volt a Vadászban látható hónapok óta. A lángoson valami kis zsiradék is volt, hideg volt már nagyon, nem volt nagyon frissnek mondható. De mégis, olyan finom krumplilángost talán azóta se ettem.” (Salamon Mihály)
Következő >>
|
